Alapítónőnk

Alapításunk napja – 1868. november 21.

Alapítónőnk

Kongregációnkat Lechner Franciska alapította 1868-ban Bécsben. Szerény kezdet után, rövid időn belül nagy növekedésnek indult a közösség az Osztrák-Magyar Monarchia területén. Az Alapítónő első munkatársnőivel a vidékről érkező cselédlányok kiszolgáltatott helyzetén igyekezett javítani. Felkarolta őket, otthont biztosított számukra, tárgyalt a munkaadókkal, képviselte érdekeiket. Vasárnaponként összegyűjtötte őket, segített problémáik megoldásában és hasznos időtöltésre nevelte őket. Ezt a célt szolgálták az úgynevezett Mária-intézetek.

De ki is volt ez az isten- és emberszeretettől égő nő?
Hogyan alakult élete, miként vált alapítóvá?

Franciska 1833. január 1-én született a Wasserburg melletti bajor Edlingben, egy hétgyermekes családban. Apja, Franz Xaver községi fuvaros volt, akinek Franciska sokat segített a munkájában és a gazdasági ügyek intézésében is. A kislány szerető családban és faluközösségben nőtt föl, s édesanyja háziasszonyi teendőinek ellátásából is kivette a részét. Korán érezte Isten hívását. Idővel nővérei mind férjhez mentek, de Franciska napjai még keresésben teltek. Egyre biztosabban tudta azonban, hogy nem marad a szülői házban. A Boldogságos Szűz Mária altöttingi kegyhelyén Isten megerősítő, hívó szavára útra kelt. A Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek rendjébe lépett be és 12 évig tagja volt a közösségnek. 1861-ben úgy döntött, hogy elhagyja a rendet, mert tovább kell haladnia azon az úton, melyet Isten a számára kijelölt. Rövid időre szülőfalujába látogatott, majd Münchenben a siketnémák intézetében vállalt állást. Ott ismerkedett meg Dr. Johann Fidel de Pozzo svájci pappal, akivel később Svájcban alapítottak egy jótékony társulatot, melyet az Isteni Szeretetről neveztek el. Úgy tűnt, megvalósult a küldetés: egy közösség alapítása. De idővel kiderült, hogy Isten más feladatot szánt neki, melynek betöltése előtt a svájci munka és az iskolanővéreknél eltöltött évek sokféle tapasztalattal gazdagították. Egyik svájci társnőjével Ebersbergben iskolát alapított, majd – hogy még világosabban lássa, mit kíván tőle Isten – egy időre magányba vonult Innsbruckban.
1868. októberében szánta el magát a döntő lépésre: Bécsbe, a császárvárosba indult, hogy alapításba kezdjen. Nem volt könnyű a kezdet, de őt mégis boldogság töltötte el. Bécsben, bérelt lakásában a Taubstummengasse-n fogalmazta az első kérvényeket és itt ünnepelte, hogy 1868. november 21-én, Szűz Mária bemutatásának ünnepén megerősítést kapott Istentől: megkapta a szükséges engedélyeket az Isteni Szeretet Leányai Társulatának megalapítására.