2011. december 15. - Meghívó az Örökimádás templomba

Szeretettel hívjuk a Drinai Vértanúk mártírhalálának 70. évfordulóján tartandó ünnepi Szentmisére.
 
Főcelebráns: Dr. Erdő Péter bíboros, Esztergom-Budapesti érsek, Magyarország prímása. Program:
 

17 órától Szentóra majd 18 órakor Szentmise.
(A budapesti Örökimádás-templomban, Bp. IX. Üllői út 77.) 
 
Főtisztelendő Atyákat kérjük, hogy a koncelebráláshoz stólát és albát hozzanak magukkal! Köszönjük.
Kérjük, hogy az alábbi címre december 6-ig jelezze részvételi szándékát! Köszönjük.
fdcviola [kukac] interware (pont) hu 
„Az igazak lelke Isten kezében van, a halál kínja nem érinti őket.” (Bölcs. 3,1) 

 

Bernadeta nővér
 
Az öt Drinai Vértanú egyike, Terezija Banja, a későbbi Bernadeta nővér 1912. június 17-én született a hor­vát­országi Veliki Grđevacban. Apja Josip Banja (Bánya József), 1871-ben Ma­gyar­országon (Péterhidán) látta meg a napvilágot. Felesége halála után fiatal özvegyként fiával Kaposvárról Horvátországba települt. Itt vette feleségül később Kovács Terézt (Tereza Kovač), aki szintén magyar származású volt. Bernadeta nővér a Banja házaspár tizenkettedik gyermeke. A kör­nyék­be­li­ek mélyen hívő családnak ismerték őket. Ha elismerően akartak szólni valaki vallásosságáról, akkor azt mondták: olyan buzgó, mint Banja. A szülők a ferences harmadrendhez tartoztak, jelentős szerepet vállaltak a szertartásokon, leginkább temetéseken. Mivel a plébános nem tudott magyarul, Josip Banja imádkozott magyar nyelven a hívő közösséggel, beszédeket, buzdításokat is mondott. A család naponta adott hálát a ház egyik sarkában berendezett kis házi oltáruk előtt. Szomszédok, falubeliek is csatlakoztak hozzájuk közös imádságra. A házban két nyelven beszéltek és imádkoztak: magyarul és horvátul. Bernadeta nővér már nagyon fiatalon hívást érzett az Istennek szentelt életre. Telve volt vággyal, hogy Jézust szerzetesi állapotban kövesse az Isteni Szeretet Leányai Kongregációjában, amely Koprivnicában tevékenykedett. A szülők ajándéknak tekintették döntését, de várnia kellett, míg idősebb lett. 1929 decemberében apja Szarajevóba kísérte, ahol megkezdhette a jelöltidőt. A testvéreitől és rokonaitól való búcsúzáskor ezt mondta: „Inkább meghalnék, minthogy ne teljesítsem hivatásomat.” Később, fiatal szerzetesnőként Pale-ban, a kolostor konyháján dolgozott. Derűs, áldozatkész fiatal nővérnek ismerték. Sok nővérre, felnőttre, gyermekre, szegényre főzött, akik Pale-ba jöttek megerősödni, fölépülni. Sokan meg­jegyezték: az Istenért, a szegényekért és a Társulatért dolgozik, úgy, ahogy az alapító anya, Lechner Franciska megálmodta. Bernadeta nővér önátadása 29. évében beteljesedett, amikor is nővértársaival vértanúhalált halt. Életét egészen odaadta Jézusért és fogadalmaiért.