Vértanúink

  • Pinke Anna Mária Júlia nővér FDC

    Pinke Anna Mária Júlia nővér FDC

    Szerzetestanárként az Isteni Szeretet Leányai Patrona Hungariae gimnáziumában tanított 1937-től az államosításig, 1948-ig. 1949 augusztusában burjánoztak a koncepciós perek. Teljesen ártatlanul belesodródott egy koncepciós „államellenes összeesküvésbe” és 11 év börtönbüntetésre ítélték. Mindhiába hangoztatta, hogy az egész ügyről nem tud semmit, nem használt. Megjárta az ország összes női börtönét, amikor 1956-ban szélnek eresztették az „összeesküvőket”. Ezzel el volt intézve a 7 év minden szenvedése, megaláztatása, gyötrelme! 7 évet betöltvén roncs volt. Séta közben megütötte egy őr puskatussal, elvágódott a csúszós keramit kockakövön és eltörte a combnyakcsontját. De a jó barátok, akikkel együtt szenvedett segítettek neki a gyógykezelésben kiszabadulása után. 1956 szellemét elfújta a bolsevizmus, így csak a privát életben helyezkedhetett el. Sokat betegeskedett, főleg a szívével, míg 1977 decemberében szép csendesen elaludt. Egyik szívrohama alkalmával látta Jézust.

    Pillanatképek

    Csontvázak keringenek
    a börtönudvaron; rabok.
    Ő is közöttük vánszorog,
    görnyedten nézi a kockaköveket.
    Az eső szemereg.

    Sárgák… Hol is?...
    Iskolaudvar!...
    Vidám gyermeksereg!...
    Az őr hangja reccsen:
    „Ne fecsegjetek!”

    Durva ütés. Elillan a ködkép…
    Szitoközön. Vad fájdalom.
    Tört lábú madár
    fekszik a nyálkás kövön…
    Fekszik a kórházi ágyon.

    Megint kórházi ágy
    Felrémlik az a régi kép…
    Csak most tért magához, az imént.
    Körötte fehér vászonfüggönyök.
    A szíve lázasan dörömböl, s megáll.

    Érzi, valaki nézi őt!
    Jézus az, szelíd-szeretőn rámosolyog.
    S a szív, a beteg szíve,
    mámoros – boldogan
    szinte ujjongva: újra feldobog!

    (írta: Varga M. Flávia nővér FDC - 1978)