Vértanúink

1928-ban felvették a jelöltek közé, ahol 6 boldog évet töltött. Beöltözéskor a Mária Klementin nevet kapta. Először Zircre, majd Rákospalotára helyezték. Mint tanítónő tevékenykedett. Tanítványai szerették őt, annak ellenére, hogy - ha kellett - szigorú is tudott lenni.
M. Klementin nővér imádságos, buzgó nővér volt. Természeténél fogva zárkózott, környezete nem tudta mi megy végbe lelkében. Feljegyzései és lelki vezetőjéhez írt levelei megmutatják lelki életének mélységeit. Mindig is értékelte hivatását, és utolsó óráiban, amikor a vad és durva orosz katona megtámadta, egy oroszlán bátorságával védte azt és tisztaságát.
1945-ben a közelgő szovjet hadsereg Budapestet hadszíntérré változtatta. A főnöknő és Klementin nővér maradt az időközben lebombázott és lakatlanná vált házban. A pince védelmében megbújó fiatal nővérekre rávetették magukat a behatoló katonák. A dulakodásban Klementin nővér a kijárat felé igyekezett és a korlátban megkapaszkodva megvetette lábát. Dulakodás közben fogadalmi keresztjével úgy megsebesítette támadója arcát, hogy az erősen vérezni kezdett. Dühében a szovjet katona elkapta és kicsavarta áldozata nyakcsigolyáját.
A nővér élettelen teste napokig feküdt a hullák között. A városban dühöngő harcok miatt temetésén a nővérek közül senki sem tudott jelen lenni. A Tartományházban csak hetekkel később értesültek a megrázó hírről. Amikor a harcok kissé enyhültek, a város díszsírhelyet adományozott részére.
Jelenlegi sírhelye: Zákánytelep.